Féltékeny vagyok a párom exére!

Féltékenyek vagyunk a párunkra, mert félünk, hogy elveszítjük őt. Nem valósult még meg, de félünk, hogy a jövőben ez befog következni és ez az elképzelt veszteség fölemészt bennünket.

De mi van akkor, amikor arra vagyunk féltékenyek, ami még előttünk volt és már befejeződött mire mi a képbe kerültünk?

Ez a retrospektív féltékenység.

Rettegünk, hogy a párunk valaki mást is szeret mellettünk. Az exek, nem mások, mint komoly riválisok számunkra, hiszen róluk már biztosan tudjuk, hogy a párunknak tetszett, szerette, stb.

Amikor a múltbéli dolgokra vagyunk féltékenyek, leginkább felvillantunk helyzeteket és alakokat, amikhez érzelmeket kapcsolunk.

A múlt megváltozthatatlan és helyrehozhatatlan sok esetben, és emellett, folyamatosan hatást gyakorol a jelenünkre.

"A múlt nem halott. Még csak nem is múlt. A múlt nem létezik fizikai értelemben, hanem érzelmi szempontból él és virul."

A retrospektív féltékenység esetében, a párunk múltja generál bennünk negatív érzéseket.

Ahhoz, hogy ezt jobban átlássuk, egy amerikai pszichológiai honlapról csentem el egy történetet.

Egy 99 éves olasz férfi,rendet rakott a padláson, ahol talált egy feleségének címzett szerelmeslevelet 1940-ből. A feleségnek 60 évvel korábbi félrelépéséről derült így fény. A férfi elhagyta a 96 éves nőt, hiába olyan régi ez a történet.

Ha összehasonlítjuk, hogy mióta tartott a házasság, olyan aránytalannak tűnik, hogy a papa, ennyiért elhagyta a feleségét. De nagy valószínűséggel, ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Talán olyankor érzi magát az ember a leginkább átvertnek, amikor több éven keresztül vakon hitt a másikban.

Amikor a szeretett személynek kiderülnek a korábbi szerelmi ügyei, legtöbbünkben a retrosepektív érzelmi hozzállás alakul ki, ami talán nem is féltékenység, inkább szomorúság képében jelenik meg. Leginkább azzal lehet ezt megmagyarázni, hogy úgy gondoljuk, hogy a múltbéli viselkedés előre jelezheti, a jövőbeli cselekedeteit a párunknak.

pl.:" egy csaló, mindig csaló marad."

Ez a szomorúság, ilyen értelemben nem hozható összefüggésbe azzal, hogy elveszíted a szeretett személyt, pusztán rájössz, hogy nem olyan tiszta a másik fél, mint ahogy az elején gondoltad.

Tehát féltékenyek vagyunk az exekre, mert tudjuk, hogy még lehetnek köztük elvarratlan szálak, ( az ex lehet,hogy boldog kapcsolatban van már mással és nem akar együtt lenni a párunkkal), de valójában nincs kapcsolat kettejük között, így nem jogos a féltékenységünk.

A szomorúság viszont bennünk van.

A hiba ebben az esetben bennünk van, mi vagyunk azok, akik a múlton rágódunk és megakadályozzuk, hogy a jelenlegi kapcsolatunk virágozzon. Nekünk is van múltunk, ami tovább él velünk és akármilyen nehéz, el kell fogadnunk a párunk múltbéli cselekedeteit, ahhoz, hogy a jövőnket közösen építhessük.